Ha egy szép hétvégi kirándulást terveznétek, szeretném felhívni figyelmeteket a Szalajka-völgyre, melynek párja nincs a világon!

Kisgyerek korom óta sokat jártam Szilvásváradon. Az ott töltött idő alatt sose hagytuk ki a Bükki Nemzeti Park részét képező gyönyörű parkot. A sűrű erdő hűsítő lombjai közt kanyarog a völgy, ahol szünet nélkül vannak pihenni vágyók. Nincs olyan ember, akinek csalódást jelentene az itteni látvány!

A park bejáratánál eldönthetjük, hogy hogy szeretnénk bebarangolni a völgyet. Kirándulhatunk egy jót a sétaúton haladva, de bérelehtünk biciklit is, sőt még erdei vasúttal is utazhatunk. Érdemes kipróbálni a híres kisvasutat, ami a sűrű lombok között kanyarog fel a Fátyol-vízeséshez, közben pedig egy rövid pihenő erejéig megáll a halastavaknál. Nagy élmény ez!

A völgyben nagyon sok látnivaló van. A sétálók útját végigkíséri a Szalajka-patak. Láthatjuk a Pisztrángos tavakat, a Sziklaforrást, hazánk legszebb vízesését a Fátyol-vízesést, láthatunk élővad bemutatót, megnézhetjük a Szabadtéri Erdei Múzeumot, az Erdészeti Múzeumot, a Kárpátok Őre emlékművet, az Istállóskői ősemberbarlangot és végül megpihenhetünk vagy akár piknikezhetünk a nagy Gloriett tisztáson, ami a kisvasút végállomását jelenti, a Fátyol-vízesés aljánál.

Nekem különösen a Fátyol-vízesés tetszett. Nem is csoda, hogy Magyarország legszebb vízeséseként tartják számon. A víz szabályos mészkőgátakon zúdul le. Sok moszat és moha van itt, melynek köszönhetően a mészkiválás felgyorsul, az oldott mészkő pedig fátyolként lepi be az útjába kerülő ágakat, fatörzseket, majd újabb lépcsőket  hoznak létre.

A Sziklaforrás a Szalajka-patakot táplálja. Víze télen sem fagy be, régen Sós-forrásnak hívták.

Az Istállóskői ősemberbarlangot 1911-ben tárta fel Raskó Pál. Azóta is számos ásatást végeztek a területén, az előkerülő tárgyakat pedig a Nemzeti Múzeum őrzi (tűzhely, kőeszközök, csonteszközök...)

A Kárpátok Őre emlékmű az Árpád-kori Kárpátok Őreinek állít emléket. Akkoriban ugyanis a Kárpátok hágóin éjjel-nappal őrök jártak, hogy ezzel is védjék a magyarságot. A szobor eredetileg Kolozsváron állt, majd a háborúban elpusztították. Később Tőkés László kezdeményezésére újra fel szerették volna állítani Kolozsváron a szobrot, ezt azonban nem lehetett politikai okok miatt. Így került a szobor a Szalajka-völgybe 2002-ben.