Szeretettel köszöntelek a Kirándulók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Kirándulók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Kirándulók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Kirándulók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Kirándulók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Kirándulók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Kirándulók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Kirándulók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Néhány évvel ezelőtt volt szerencsém először Erdélybe utazni egy csoportos körutazás keretében. Eddig csak a nyugati országok vonzottak. Ha hegyekre vágytam, ott volt Ausztria a gyönyörű Alpokkal, melynél szebbet el sem tudtam képzelni, vagy Észak-Olaszoszág a kis tavaival, számomra ez jelentette az utazást, a pihenést. Sok ismerősöm már évek óta járt együtt "itthonról haza" - ahogy mondani szokás -, és furcsállottam is, hogy azóta is minden évben vissza-vissza járnak, más uticéljuk nincs is. Hát én is megéreztem azt a furcsa "szerelmet", aminek minden odalátogató rabjává válik.
A baráti társaságból összeálló utak minden évben új területet járnak be, hogy tényleg megismerjük egykori hazánk legkeletibb zegét-zugát is. Az első lépcsőfoknak számító út egy hetéből két napot töltöttünk a híres Gyilkos-tónál. Ennél szebbet el sem tudtam volna képzelni!
Az esti órákban érkeztünk a tó közelében lévő szállásunkra, aznap a sok utazás után alig vártuk, hogy pihenhessünk. Reggel aztán csodálatos napra ébredtünk. A levegőt szinte harapni lehetett, annyira tiszta és friss volt.
Reggeli után egyből felmentünk a gyönyörű Kis Cohárdra, az 1344 méter magasan lévő sziklára, ami nagy tekintéllyel emelkedik a Gyilkos-tó fölé. Először csak egy jó poénnak véltük, hogy mi ott leszünk, de kiderült, ez nem vicc. Végül megtettük az utat a "nyugdíjasok ösvényén" - mert ez az odavezető út neve. Na ennek éppen nem nevezhető. Az igen meredeken felfelé vezető utat végülis megmásztuk hamar, de ami ott várt ránk, igen hamar feledtette a felmászás "élményeit". Elmondhatatlanul csodálatos kilátás tárult elénk körbe a környékre: a gyönyörű, változó színű Gyilkos-tóra, a keskeny sávban végighúzódó Békás-szorosra, az erdőkre, a hegyekre, egyszóval fantasztikus látványban volt részünk. Hiába kattogtattuk sorra fényképezőgépeinket, nem lehet visszaadni azt, ami ott volt.
Innen leérve egy jó ebéd után sétát tettünk a Gyilkos-tó körül. Akinek itt kedve volt, még csónakázni is lehetett, de csak óvatosan. A tóból kiálló fáknak nem szabad nekimenni, hiszen ettől olyan értékes a tó. A tó keletkezésére vannak mindenféle teóriák, vannak akik esőzéssel hozzák kapcsolatba, vannak akik földrengéssel, lényeg, hogy az 1830-as években keletkezhetett. Egy legenda is ismeretes a tó születéséről, melyet egy Fazekas Eszter nevű hölgy szerelmi történetével hoznak összefüggésbe. Ezt is leírom később... Szomorúan adták tudtunkra azt is, hogy évente mintegy 4,88 cm hordalékkal töltődik fel a tó. Ez számítások szerint azt jelenti, hogy emberi beavatkozás nélkül 2080-ra teljesen eltűnhet a tó a föld felszínéről.
A gyönyörű tó körbejárása után tettünk egy kis buszos utat, majd rövid időn belül a Békás-szoros bejáratánál voltunk. Ehhez fogható gyönyörűség nincs a földön! Igen csodálatos sétát tettünk a szurdokvölgyben. Feledhetetlen, ahogy a Békás-patak békésen csurgadozott az út mellett, a sziklákon itt-ott zergék ugrándoztak, elvétve kibukkant néhány havasigyopár is a kövekből, és az út mentén néhol oázisszerűen kirakodóvásár is fogadott bennünket. Túravezetőnk nem volt éppen ettől elragadtatva, szerinte ugyanis rontja a táj jellegzetességét az efféle üzlet, de nagyon hangulatos volt ez is. Ami egy kicsit bántó volt számomra, az a gyönyörű és egyébként védett növényként számontartott havasigyopár árulása volt. Csoportunkból nem is vásárolt senki, mindenki tiszteletbentartotta a kérést, hogy hagyjuk élni a természetes élőhelyén ezeket a ritka és szép növényeket.
A csodálatos élmények után este visszatértünk szálláshelyünkre. Vacsora után még akinek volt energiája, lemehetett sétálni egyet a tóhoz, ami éjszaka is szemet gyönyörködtető.
Másnap reggel a közelben nem rég épült Szent Kristóf kápolnához látogattunk el. A bensőséges kápolnát 2001 júliusában szentelték fel az 1916-ban leégett kápolna helyén. A "lelki Dévavárnak" nevezett kápolna felszentelése megható körmenettel indult, melyen Sebestyén Márta énekesnő adott elő egyházi énekeket. Ezen sajnos akkor nem vettünk részt, biztosan szép volt.
Remélem néhányan kedvet kaptak az erdélyi Gyilkos-tóhoz és környékéhez, és sokan eljutnak a világ egyik legszebb tájára!
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
28 NAGY SZÉKELY KÖRUTAZÁS
Régóta vágysz Erdélybe?
Zarándoklat - Férfiak a nőkért
A Gyilkos-tó legendája