Tárnok természeti szépségekben és értékekben gazdag, néphagyományait máig megőrző nagyközség, amely 2006 decemberében 8207 állandó lakost számlált. Budapesttől 20 km-re, a 7. számú főközlekedési út és az M7-es autópálya között terül el. Közvetlen szomszédaink: Sóskút, Érd és Martonvásár. Településünket átszeli a Budapest - Székesfehérvár- Nagykanizsa, illetve Tapolca vasútvonal.

A dinamikusan fejlődő belterület a Dunába torkolló Benta-patak két oldalán található. Nagy kiterjedésű külterületünkön, a Szőlőhegy lejtőin és platóján, valamint a Halastó partján egyre több üdülő épül. Az M7-es autópálya 2000-ben átadott lejárója segíti bekapcsolódásunkat az agglomerációba. Községünk személygépkocsival, vonattal és a budapesti Etele térről induló Belterületünk három nagyobb részből áll. Az ősi mag, a falu, az új részektől elkülönülve, változatos táji környezetbe ágyazva érte meg a 21. századot. Első utcái, a Fő utca és a Tabán utca, őrzik a 18. századi sajátosságokat. Máig megmaradt a széles, szabálytalan vonalvezetésű Fő utca orsó alakja, közepén egy térrel. A falu később kialakult utcáit, a Marton, a Kossuth és a Halász utcát szabályos vonalvezetés jellemzi, épületei a 19-20. század fordulóján létesültek. Az újtelepi rész 1921-ben, a ligeti pedig 1930-ban keletkezett, mindkét területet Üszögi Nagy Sándor földbirtokos parcelláztatta. Természeti értékeink Tárnok a lösszel borított Mezőföld és a szarmata mészkőből álló Érd-Tétényi-fennsík határán helyezkedik el. Változatos tájain gazdag élővilág alakult ki.

A községhez két teljesen eltérő, jellegzetes terület tartozik. Az egyik, a Benta-patak partján húzódó, fűz- és nyárfákkal tarkított vizenyős rét a Halastóval, a másik, a Zapánszkyból és az Öreg-hegyből álló Szőlőhegy a Vímollal és a Fundokliával. Mindkettő nagy része helyi védelem alatt áll. Szőlőhegy Tengerszintfeletti magassága 120-187 méter. 12-13 millió évvel ezelőtt a szarmata tenger hullámzott itt, amelynek gazdag mészvázas faunájából, a tenger fenekén felhalmozódott kagylóhéjak és csigaházak millióiból alakult ki kőzetanyaga, a szarmata mészkő. Jellemző növénytársulásai a mészkősziklagyep és a pusztafüves lejtősztyepp, amelyek a Vímol oldalán bokorerdőhöz simulnak. Valóságos kincsesbánya ez a táj! Tavasszal ölti fel legszebb ruháját, amikor kivirágzik a nagyszámú védett őshonos és reliktum (maradvány) növényfaj. Elsőként virít a védett leánykökörcsin, a tavaszi hérics, az apró nőszirom, a törpe mandula és a pusztai meténg, a nem védettek közül pedig a homoki pimpó, a hegyi ternye, a fürtös gyöngyike és a magas gubóvirág. Májusban és júniusban nyílik a csabaire vérfű, a magyar szegfű, a koloncos legyezőfű, a sárga hagyma, a harangvirágok több faja (pongyola, csomós, kereklevelű és olasz harangvirág), valamint a hegyi len, a macskafarkú veronika és az ágas homokliliom. Ekkor díszlik a hegytetőn a védett hangyabogáncs, a csinos és a délvidéki árvalányhaj, a bunkós hagyma, a budai imola, az árlevelű len, a fehéres csüdfű és a borzas vértő. A Vímol és a Fundoklia bokorerdejének ékessége a védett nagyezerjófű, a sárga len, a selymes boglárka és a magyar repcsény. Augusztustól pompázik a Szőlőhegy legféltettebb kincse, a jégkorszakok közötti melegebb időszakokból fennmaradt magyar gurgolya. Rovarok hada nyüzsög a növényeken. A legszebbek a rózsa- és díszbogarak. A sok színes virág idecsalogatja a lepkéket, boglárka- és csüngőlepkék, kardos és admirális lepkék pihennek és táplálkoznak a virágmezőn. Nyár végén gyakran találkozhatunk az imádkozó sáska példányaival. Kiváló élőhelye a gyíkoknak is.

A fűben fürge gyíkok cikáznak, a sziklákon fali gyíkok sütkéreznek, a cserjések peremén zöld gyíkok találnak otthonra. A terület jellegzetes madarai a tollbóbitás búbos banka, a tövisszúró gébics és a tengelic. A Fundoklia löszfalában fészkelnek a csillogó, színes tollú gyurgyalagok, amelyek gyakran köröznek a falu fölött is táplálékért kutatva. A Benta-patak melletti rétek és a Halastó A Benta-patakot egykor kísérő fűz-nyár ligeterdő csak foltokban maradt meg a tőzegkitermelés révén létrehozott Halastó környékén. A tó mellett kulturált üdülőterület alakult ki, amely a Tárnokvölgye Horgászegyesület központja. A helyi védelmet élvező gyönyörű táj az év minden szakában idecsábítja a csendre és nyugalomra vágyókat. Védettségét elsősorban tájképi megjelenésének és gazdag faunájának köszönheti. Rovarok ezreinek nyújt otthont Tárnok 'zöld szíve'. Az öreg fűz- és nyárfák korhadó törzsében él a kis és nagy szarvasbogár lárvája, de gyakoriak a cincérek és futrinkák is. Számos védett lepke-, szöcske- és sáskafaj talál itt terített asztalt. A Benta és a mellette található vízzel telt árkok és mélyedések kiváló élőhelyet biztosítanak a különböző hal-, kétéltű- és hüllőfajoknak. Megtalálható itt a réti csík, a zöld levelibéka, kecskebéka, barna varangy, a vízi sikló és a mocsári teknős is. Valóságos paradicsom a madarak számára! A nádasban fészkel a tőkés réce, a törpegém és a nádirigó. A nyárfákon költ a sárgarigó, a cserjésben a vörösbegy, a barátposzáta és a csilp-csalp füzike. Néha bíbicet is láthatunk a tocsogókban, nagy teleken megjelenik a Benta-parton a jégmadár és a madarak fejedelme, a hófehér nagy kócsag is. 2003 decemberében Nogula Csaba egy ritka vendéggel is találkozott: Marokkó, Dél-Spanyolország, Délkelet-Európa és Ázsia sztyeppéinek álló- és folyóvizei mellett élő madárral, a vörös ásólúddal, fotózásra alkalmas közelségben. 1990 és 2003 között alig több mint 30 alkalommal látták hazánkban. A Fejér megyei Nagylókon 1853. május 11-én lőtték le azt a példányt, amit a Nemzeti Múzeum őriz. Tárnoki megjelenése szenzációnak számít. A rét felett méltóságteljesen köröz az egerészölyv, a bokrok között pedig villámgyorsan cikázik a karvaly, apró madarakra vadászva. Az emlősök közül a vakondok és a sün a leggyakoribbak.