Kirándulás a Budai-hegységbe, avagy a fogaskerekűtől az Erzsébet kilátóig.

Szeretném bemutatni eme kis írással, hogy a Budapesten élők is eljuthatnak a természetbe, és tehetnek kisebb és könnyebb túrákat a közelben.
Kirándulásom kiindulópontja a Széll Kálmán tér volt. Jelenlegi állapotában már az is kihívás volt, hogy a megfelelő járművet, mely pótolja a villamost megtaláljam. Cél a 60 villamos -lánykori nevén fogaskerekű - végállomásának felkeresése. A Városmajor megállóból indulva irány a Széchenyi-hegy, Gyermekvasút végállomás. Meg van a maga bája a fogaskerekűnek -ez is megérne egy külön írást, ha időm engedi írok róla részletesebben egy külön cikk keretében. A végállomástól elsétálunk a Gyermekvasút állomásáig, és a zöld csíkos jelzést követve a sínekkel párhuzamosan, de biztos távolságban folytatjuk utunkat Normafa irányába (párhuzamosan a Hegyhát úttal). Elérkezvén az Eötvös úti kereszteződésig, balra tekintve erdős rész mely magán viseli az elmúlt heti viharkárok minden nyomát, sajnos sok fának szó szerint ketté tört a karrierje. Szomorú látvány, de a természet időről időre megújul. Egy kis kitérővel érdemes elkalandozni a Víztoronyig, szerintem szép épület.

Normafa, te csodás
Megérkeztünk a parkolóig, itt van a 21/A busz végállomása is.  Behatolunk a természetbe, követve a turista jelzést. Itt több jelzés is látható lesz, van kék túra jelölés, és körút jelölés is. Elhaladunk a Normafa lejtő mellett, már innen is szép kilátás nyílik. Itt érdemes meglátogatni a büféseket. Mivel készültem elemózsiával és vízzel nem sok minden keltette fel az érdeklődésemet, de azért 3 dl. forralt borra beneveztem, csak mert kicsit csípős volt az idő, és kellett valami meleg folyadék is. Következik az Anna rét. Megjegyzem, hogy rengeteg kis gyermekes családdal találkoztam. Az útvonal mentén legalább 2 játszóteret láttam, és a réteken is gyermekhadak játszottak, sárkányt eregettek, labdáztak. Szóval jó családi kikapcsolódás is, erre sétálni. Innen már a kilátóhoz vezető turista jelzést kell követni, mert több részre válik az út. Ha jól választottunk akkor a Jánoshegyi út (mely párhuzamosan 20-30 m. távolságban fut a turista úttól) túloldalán megcsodálhatunk egy Mária kegyhelyet. Az erdő belseje felé kialakítottak egy tanösvényt ahol a fenntartható erdőgazdálkodást mutatják be. Elég sok információs táblát is kihelyeztek érdemes végigolvasni ezeket. Én a visszafelé vezető úton ezen a tanösvényen barangoltam egy darabig. Megérkezünk a libegő felső állomásáig. Innen még egy meredek kaptató, és lihegve bár, de megérkezünk a kilátóig.

Erzsébet kilátó

Egy kis történelmi áttekintés: A János-hegy a kilátó megépülése előtt is kedvelt kirándulóhely volt; a legenda szerint a hegy csúcsáról tiszta időben a Magas-Tátra csúcsait is meg lehetett pillantani. Nevének eredete – egy népmonda alapján – a törökverő Hunyadi Jánoshoz köthető, akinek itt Márta, egy szép görög leány megmentette az életét.

A hegyen már az 1910-es években létesítettek megfigyelő állomást. A János-hegy a Budai-hegység tagja, 528 méteres magasságával Budapest legmagasabb pontja. Számos természetbarát kereste fel a János-hegyet, hogy gyönyörködjön a lábai előtt elterülő főváros látványában. A leghíresebb az idelátogató kirándulók közül Erzsébet királyné volt, aki 1882 során több ízben is ellátogatott a főváros legmagasabb pontjára. Ekkor még csak egy fából készült kilátó állt itt. 1900-ban már a Magyar Turista Egyesület Budapesti Osztálya is felvetette, hogy olyan, masszív anyagból készült toronyra lenne szükség, amely egyszerre szolgál kilátóként és őrzi Erzsébet királyné emlékét. A mai kilátót 1910. szeptember 8-án adták át a nagyközönségnek ünnepélyes keretek között. A kilátó felújítása 2005-ben fejeződött be. 

És a személyes tapasztalatok:  a régiek igenis tudtak építeni. Lélegzetelállító és monumentális, és egyszerűen gyönyörű. A kilátás fantasztikus, viszont a tetejére csak a bátraknak ajánlott felmenni. Az én tériszonyommal azt már nem mertem bevállalni. Kis pihenés és gyönyörködés után indultam visszafelé, mint korábban írtam részben a tanösvényen haladva. Normafa végállomáson busz, onnan Déli pu., majd metró.

Összefoglalva

Számokban: a túra kb. az én útvonalamon 7,5-8 km. Szintkülönbség kb. 150 m. Én úgy 3 óra alatt mentem végig, de sok megállás és természetben gyönyörködés volt benne. Az út részben kiépített, ahol barangolni kell ott is könnyen járható, semmilyen extra felszerelést nem igényel. Én sima túra cipőt viseltem (azért néha letértem és barangoltam az erdőben ott jól jött), túra nadrág otthon maradt, farmer is simán jó volt. Érdemes fényképezőgéppel készülni szép időben csodás a kilátás.

Ajánlott az útvonal természetbarátoknak is. A táj mellett igen sokszínű a Budai hegység növény világa, főleg a tavaszi időszakban. Találtam salátaboglárkát (Ranunculus ficaria vagy Ficaria verna), téltemetőt (Eranthis hyemalis), és tavaszi tőzikét (Leucojum verum). Felhívom a figyelmet, hogy a növényeket csodáljuk, de ne szedjük le! Haza fénykép formájában vigyük!

Szeretnék a jövőben saját állóképességemet is javítva fokozatosan hosszabb és nehezebb túrákon részt venni. Ha vannak érdeklődők egyeztessünk. 

A bejegyzés a saját tapasztalataimat és útleírásomat tartalmazza, az Erzsébet kilátóról szóló részben használtam csak fel külső forrásokat (Balázs Attila írása). A fényképeket én készítettem.